Könyvmolyképző Kiadó 2013.
552
oldal
Fordította: Kamper Gergely
Goodreads:
4,58
Besorolás: YA, urban-fantasy
Tessa Graynek boldognak kellene lennie –
hiszen minden menyasszony boldog, nem? Csakhogy miközben az esküvőjére készül,
egyre több árny vetül a londoni Intézet árnyvadászaira. Új démon bukkan fel,
akit vér és titkok fűznek Mortmainhez; ahhoz a férfihoz, aki könyörtelen
automatonjai, a pokoli szerkezetek segítségével az árnyvadászok elpusztítására
törekszik. Mortmainnek már csak egyetlen dologra van szüksége, hogy megvalósítsa
a tervét. Tessára.
Charlotte Branwell, az Intézet vezetője elkeseredetten
igyekszik felkutatni Mortmaint, mielőtt a férfi lecsap. Jem és Will, a két Tessa
szívéért versengő fiú mindent megtenne, hogy megmentsék a lányt. Mert bár Jem
eljegyezte a lányt, Will még mindig szerelmes belé.
Egy haldokló árnyvadász
utolsó szavai elvezethetik Tessát és a barátait Mortmainhez, de a kis csapat
egyedül nem veheti fel a harcot, a nagy hatalmú konzul pedig kételkedik a
veszély valódiságában. A szövetségeseik által cserben hagyott árnyvadászok
csapdában találják magukat, amikor Mortmain ráteszi a kezét a Jemet életben
tartó orvosságra. Miközben legjobb barátja a halál kapujában van, Willnek
mindent kockára kell tennie, hogy megmentse a lányt, akit mind a ketten
szeretnek.
Hogy időt nyerjenek Will számára, Magnus Bane, a boszorkánymester
és Henry Branwell megalkotnak egy eszközt, ami segíthet Mortmain legyőzésében.
Miközben a többiek Tessa és az árnyvadászok jövőjének megmentésén munkálkodnak,
a lány ráébred, hogy valódi természete példátlan hatalmat biztosít neki, így
valójában egyedül ő húzhatja ki saját magát a csávából. De mit tehet egy
magányos lány egy hadsereg ellen, még ha angyalok erejét is állíthatja
csatasorba?
Nem hétköznapi a kapcsolatom ezzel a
történettel. Kimondhatatlanul vártam a sorozat befejező kötetét.
Gyönyörűséges borítóval, kihajtható családfával
ott feküdt előttem az íróasztalon, és nekem azonnal tudnom kellett a végét.
Igen, tudom, nagyon rossz szokás, de főleg sorozatoknál, nagyon kíváncsi tudok
lenni, bizony megnézem az utolsó oldalakat...
Próbáltam lassan
olvasni, hogy minél tovább tartson, de gyakorlatilag nem tudtam letenni, három
este alatt befejeztem, és újra átéltem ugyanazt az érzést, amit tavasszal. NEM
TUDOM ELENGEDNI ŐKET! Ezek a karakterek túl közel állnak hozzám ahhoz, hogy
most csak úgy beletörődjek, hogy vége. Ehhez több idő kell, sokkal több.
Divat lett lehúzni Cassandra Clare-t, sok
külföldi blogger szidja több okból, a történet és a karakterek hasonlósága miatt
a TMI sorozathoz, minek ez az egész, csak pénzszerzés... Sajnálom őket, mert
több tízezer olvasó, hozzám hasonlóan merít ezekből a könyvekből, gyönyörködik
és feltöltődik. Cassandra megadja nekem a kedvenc témáimat, a tiltott szerelmet,
a bonyolult szerelmi háromszöget, a legjobban felépített fantasy világot, és
olyan karaktereket, akik egytől egyig szerethető, egyéni figurák. Cassie
történetei tele vannak érzelmekkel, az emberi kapcsolatok hullámzásával, a
szeretet ezerféle árnyalatával. Nem tudom szavakkal kifejezni, mennyire
tisztelem a munkájáért, és hálás vagyok minden sorért, amit megír.
Visszakanyarodva erre a történetre. Nos, lehet itt
probléma Mortmain és az automatonok, tudjuk, hogy le fogják őket győzni...
Gabriel és Gideon Lightwood - mindketten hűségesek, megtalálják új családjukat
és szerelmüket. Charlotte és Henry - csodálatos mellékszereplők, tele energiával
és hittel! Cecily és Sophie - igaz árnyvadászokká válnak, no és Magnus, ő egy
külön kategória, minden egyes mondatát imádom. Egy boszorkánymester, aki emelt
fővel viseli a sorsát, cipeli magával a rengeteg emléket, örömöt és veszteséget,
aki megérti és megpróbál segíteni Willnek, mert pontosan ismeri a szív
fájdalmát. Az összes karakter fejődése a szemünk előtt zajlik, alakulnak,
érettebbé válnak.
De végül is, van olyan olvasó egyáltalán, akit
ebben a sorozatban nem az érdekel a legjobban, hogy Tessa végül kit választ? Jem
vagy Will? Persze van akció, feszültség, de ez mind semmi az ő szerelmi
háromszögükhöz képest. Én abszulút Will párti vagyok, de Jem se semmi :D :D ...
Ők hárman az igazi alappillérei a könyvnek. Ez
a három karakter annyi érzelmet sugároz! Jem és Will lesznek az örök példakép,
milyennek kell lennie egy parabatai párosnak. Olyan mély szeretet és barátság
van kettejük között, ami az igazi testvérekre jellemző, de még annál is több. Az
árnyvadász lelki kötelék erősebb, mint bármi más kapcsolat a világon.
Tessa még mindig nincs tisztában azzal, ki ő valójában,
Amióta kitette a lábát a szárazföldre, egymást érték a rá mért csapások, amiken
keresztül kellett vergődnie, de mindig hűséges maradt azokhoz, akik
megmentették, befogadták. Megérdemelte, hogy a történet végső összecsapásából
kivegye a részét, és végre bebizonyítsa, hogy a helyén van az esze és a szíve
egyaránt. Mortmain fegyvert akart belőle csinálni a Klávé ellen, de Tessa
kitalálja a módját, hogyan győzze le a férfit. Sokan bántják Tessát a szerelmi
vergődés miatt, de vajon mi magunk hogyan dönthettünk volna másként? Hogyan
hasonlíthatnánk össze két ilyen barátot, mint Jem és Will? Tessa igazi kedvenc
hősnő lett számomra, okos, bátor és nagyon jó humorú. Nem lehet csodálkozni
azon, hogy minkét fiú szerelmes lett belé.
Tudjátok miért jobb a romantika itt, mint a mi
korunkban? Itt még annyira számítottak a lopott pillantások, az ujjak érintése,
a hajtincsek simogatása, ezer apró mozzanat, amiket Cassie olyan érzelmekkel ír
meg, hogy bánod, hogy nem a viktoriánus korban élsz. Maga a szerelmi háromszög
lezárása mesterien elegánsan zajlott, pontosan úgy, ahogy a legjobban meg
lehetett írni. Tökéletesen elégedett vagyok ezzel, és bár kisírtam a szemem,
(valójában mindig könnybe lábad ha rájuk gondolok) örülök, hogy mindkét team
egyformán nyert. Az édes, kedves Jem és a vadóc rosszfiú Will mindketten
összehasonlíthatatlanul egyedi tulajdonságokkal rendelkeznek, egyiket sem tudnám
a másik fölé helyezni.
Az írásmódról mit lehet újat mondani?
Nagyszerűnek tartom Cassie irodalmi utalásait,
ami az egész sorozatra jellemző volt, elsősorban a Két város regénye, amivel
Will oly sokszor azonosul (muszáj elolvasnom), de volt itt jó néhány Jane Eyre
utalás és sok-sok idézet, versrészlet. Öröm volt rátalálni néhány rejtett
információ morzsára, ami hozzájárul a TMI sorozatban olvasottak megértéséhez,
például a Néma testvérekkel kapcsolatban, vagy épp Magnus megértésében.
A Végzet ereklyéi sorozat mellett a Pokoli szerkezetek
sorozat nálam minden idők legnagyobb kedvence. Nagyon várom Cassandra Clare
újabb műveit, tőlem leírhatja ugyanezt újra, akkor is falni fogom.
A fordítást Kamper Gergely jegyzi, aki elnyerte
a 2013. év Magyar Könyvek Viadala legjobb fordítója díját, remek munka,
gratulálok.
(Képek forrása:
Pinterest és www.crovalentina.deviantart.com)
Borító: A leggyönyörűbbek közül
való.
Kedvenc karakter: Magnus,
Tessa, Will, Jem
Szárnyalás: 19.
fejezet
Mélyrepülés:
Jessamine
Érzelmi mérce: Csak úgy áradnak az érzelmek a
lehető legjobb módon.
Értékelés:
****
