Cukiság

2. fejezet

Szerelem első látásra

Louis ott állt teljes életnagyságban. A szívem is megállt. Nem tudtam megszólalni, elég ciki volt.

-Hahó, leülhetünk? – kérdezte újra.

-Hagyd! Ők is rajongók, nehogy megtámadjanak, vagy valami. – mondja Zayn. Erre felkaptam a vizet.

- Mi az, hogy letámadunk titeket? Már megbocsáss, de nem minden csak körülöttetek forog. – mondtam morcosan a szépfiúnak. – De leülhettek, van szabad hely.- mondtam Louis-nak csodás mosollyal. Pont mellém ült, éreztem, hogy elvörösödtem. Zayn beült mellé, velem szemben Elena ült, mellette Liam, a srác mellett pedig Niall, utána Harry.

- És mi járatban erre? – kérdeztem Liam-től, ugyanis nem mertem Louis szemébe nézni.

- Minden nap itt eszünk valamit, ha gyorsra várunk, de nem igazán sebes a kiszolgálág. – mondta nevetve a mellettem ülőkaszanova. Elpirultam. Nem mertem ránézni, csak mosolyogtam egyet. – És ilyen szép hölgyek, miért épp ebbe a bárba ültek be?

- Hát én barátnőmet várom. – mondta El. – Ő pedig nem igazán tudom, most költözött ide, vagy mi a fene. – mondta kicsit zavarban.

-Hát, nagymamámhoz költözöm a nyárra. Körbevezethetnétek itt. Nem nagyon ismerem a járást. – mondtam mostmár halál komolyan, Louis szemébe nézve.

- Jól van, - mondta – de cserébe holnap eljöttök velünk vásárolni. Anyukám születésnapja lesz, és nem értek ilyen női dolgokhoz.

- Rendben, megadom a számomat, és majd hívjatok. –leírtam a telefonszámom, mindenkivel megegyeztünk, hogy ha hívnak, akkor a plázában találkozunk. Erre megjelent egy csinos barna hajú lány. El elkezdett integetni neki.

- Bridget, itt vagyok, gyere hozz egy széket, és ülj ide hozzánk. – kiabált oda. Minden fiú rá figyelt, és mintha csorgott volna a nyáluk, megnyalták szájukat.

- Sziasztok, Bridget Holz vagyok. Nagyon örülök.

- Én Mira vagyok. Mirella Swam. Örülünk mi is. –mondtam mosolyogva. Láttam, hogy Louis szeme teljesen kitágult. Kicsit zavart ez a helyzet. Zayn kicsit nyomult a lányra, de a csaj is élvezte láttam. El elvolt foglalva Harry és Liam társaságával, szóval kezdenem kellett valamit Louis-

al, hogy ne Bridget foglalja le, hanem én.

- Nos, három nap múlva lesz a tizenhatodik szülinapom, szeretném, ha eljönnél, illetve eljönnétek. Megtiszteltetés lenne.

-Természetesen elmehetünk, attól függ, hogy van e valami programunk. De ezt majd holnap megbeszéljük részletesebben. De most mesélj magadról, gondolom a mi életünket már ismered. Szóval hallgatlak.

- Hát, a szüleim a Bahamákon vannak, és ide küldtek egész nyárra. – mondtam. Folytattam a szövegelést. Elmeséltem neki az egész életem, hogy 4 barátom volt összesen, de mind csak meg akar fektetni, és hogy nem bízom senkiben. Ezért is vagyok nagyszájú, mert meg kell védenem magam a rohadékok ellen, stb. Leadtam a papám halálát is, mindent

- Hát nekem mindent elmondhatsz, bennem megbízhatsz. És sajnálom a papád. Meglásd, Joahin is kedves ember, összebarátkoztok majd. Nincs kedved holnap vásárlás után beülni valahova és beszélgetni még? Meg szeretnélek ismerni közelebbről is. – mondta, majd el is pirultam.

- Kedves tőled, még meggondolom. – mire kimondtam láttam, hogy El kiszalad a mosdóba. Bridget utána is szaladt.

- Mit tettél Liam? – kérdezte Niall.

- Semmit.

- Ne hazudj!

- Lehet, hogy valami fájó pontot ért el, de nem mondott bántót, csak ismerkedett. – mondta Niall.

- Akkor utána megyek. – mondtam és én is kiszaladtam

- Mi a baj? – kérdeztem Elenát.

- Hát, a szüleimről kérdezősködött, és nem bírtam tovább. Ki kellett jönnöm.

- Miért, mi baj van?

- Meghaltak. Balesetben. Mellettem él egy panelben egyedül. – mondta Bridget. El elkezdett sírni. – Már több, mint 3 éve. Elszomorító, de én itt vagyok neki.

- Mostmár én is. – mondtam és átöleltük a lányt.

Sokáig beszélgettünk bent, a WC-ben, lehetett fél óra is talán. Mire észbe kaptunk, hogy hát a fiúk kint várnak, ki is szaladtunk, de már nem volt ott senki. A pincér egy papírt nyújtott át nekem. Ez állt benne: Holnap látjuk egymást, majd beszélünk. Louis

Jól esett, hogy gondolt rám. Bridget meg is jegyezte magának, hogy randira hívott. Örült a fejem nagyon. El viszont kicsit bánkódott, hogy elszúrta Liammel. Bridget csak vigyorgott. Nem értettem miért. El viszont jól ismerte, rá is kérdezett.

- Nah ismerem ezt a vigyort. Azt hiszed elcsábítottad őket, igaz? – kérdezte.

- Nem tudom, Zayn szeme csillogott. Láttam Louis arckifejezését, szinte már nyáladzott. Liam-en nem láttam semmit. Harry, hát talán ő is sokszor nézett rám. Niall; hát ő közömbös. De nem tudom ez nála mit jelenthet. – mondta magabiztosan. Letöröltem volna a vigyort a képéről, hisz az én szépfiúm engem kért meg, hogy legyek vele délután, nem pedig őt, ne is reménykedjen semmiben,ő az enyém, de inkább nem. Barátkozni akarok, nem ellenséget keresni. Kicsit féltékeny voltam, de nem tehettem róla. Nekem mennem kellett már, elköszöntem tőlük.

- Ez a te autód? – kérdezte El.

- Igen, tetszik? – kérdeztem tőle, és közelebb löktem az autóhoz. – Szállj be, hazaviszlek titeket.

- Jól van. - mondta Bridget és be is vetette magát a kocsimba. El kicsit szégyenlősen, de beült mellém az anyósülésre. Elbeszélgettük és elénekeltük az utat. Jól szórakoztunk. Kitettem őket, majd haza is mentem.

Hazaérve bekacsoltam a gépem, amit újonnan kaptam. Kicsit böngészgettem a netem a fiúk után. Tetszett, amiket olvastam. Aranyosak. Egyszer csak rezegni kezdett a telefonom. Louis küldött egy üzenetet: Holnap 2-re gyertek a Wonn Pláza előterébe, ott leszünk. Pusszantás a pofidra, Lou

Hát én elolvadtam. Annyira édes, hogy meghalok. Ha nem lesz az enyém, én belehalok. El sem tudom hinni, hogy csak így találkoztunk. Ez hihetetlen, ha elmondom barátnőmnek otthon, nem hiszi majd el. De sebaj, én tudom, hogy mi az igazság, az a lényeg.

Később lementem enni, és néztem egy filmet a tévében. Hamar este lett és felmentem aludni. Lefeküdtem az ágyba és Louis-ra gondoltam. Vele aludtam el, képletesen. Reggel mikor felébredtem nagyon izgultam. 11 óra volt, és még el kellett készülnök 2-ig. Szörnyű, kezdenem kell magammal valamit. Leszaladtam gyorsan megreggeliztem majd beviharzottam a fürdőbe. Kicsit kisminkeltem magam, egy natúr sminket készítettem el csak olyan otthonit. Kihúztam a szemem és egy kis szempillaspirállal vadítottam meg szempilláim. A szobámban kicsit kupi volt, hisz tegnap érkeztem, még nem volt időm rendet tartani. Kiválasztottam egy sima szettet, amit egy randira is felvehetek, de nem csicsás kicsit sem. A hajam egyszerűen csak hátrafogtam lófarokba, és egy lógós fülbevalót tettem fülembe. Csinosnak éreztem magam. Elindultam hát.

Elindultam a lányokért oda, ahol kiraktam őket. Kicsit vártam, míg elkészültek, de háromnegyedkor elbírtunk indulni. Kicsit előbb értünk oda, de nem volt baj, mert a fiúk ott voltak már szerencsére. Liam egy szál rózsát adott Elenának, míg a többiek dicsérték Bridget-et. Louis persze ismét nyáladzott. Leültem, kissé duzzogva, majd Zayn odajött hozzám.

- Szia cica, mi bánt? – kérdezte.

- Ez a szöveg. – mondtam mosolyogva.

- Bocsánat – pirult el – csak kiváncsi vagyok, miért ücsörögsz itt.

- Hát, csak leültem. – mondtam neki hihetően.

- Jól van. Csak tudod mivel ajándékot nézünk, fel is kell állni hozzá, és menni kell. Tudod, sétálni. – mondta vicceskedve.

- Hát gondoltam, hogy nem hozzátok elém és viszitek vissza, ha nem tetszik. Tőlem indulhatunk, ne engem várjatok.

- Louis, indulunk, nézz szét, melyik boltba menjünk előbb. – ordított oda Zayn.

- Mira, merre menjünk? – kérdezte tőlem. – Hű, de csinos vagy. Látom nem felejtetted el, hogy ma velem vacsorázol.

- Vacsi? Én azt hittem, hogy csak délutáni kajálás.

- Egész nap együtt leszünk, este szabadulunk csak. Mit gondoltál? Hogy 5 perc alatt végzünk? – kérdezte nevetve. – De attól még áll ugye?

- Persze, nekem megfelel bármikor. – mondtam neki magabiztosan és elsétáltam előtte. Láttam, hogy végigmér. Tetszett ez a szituáció. Bár inkább hozzá mentem volna, nem csak el előtte, de ezt majd este elintézem. Addig sajna várnom kell.

Elhülyültük az időt, nem vettünk, csak egy gyémánt fülbevalót. Még akartak valamit venni, de szerintem ennek nagyon fog örülni, elég ez is. Szép volt nagyon. Leültünk fagyizni, meghívtak a fiúk. Jobban mondva Zayn hívta meg Bridget-et, de ha már ő olyan kedves volt, akkor a többiek is rákényszerültek, hogy engem és El-t is meghívjanak. Louis kicsit félrehívott.

- Mondd Mira, neked van valakid odahaza?

- Nincs. Egyedül vagyok, mint mondtam, nem bízom a fiúkban.

- Bennem sem? – kérdezte boci szemekkel.

- Benned igen. És a többiekben is. Barátokban megbízom. – mondtam mosolyogva. Legszívesebben megcsókoltam volna. Ahogy a szemébe néztem, elvesztem benne.

Derekamra fonta kezét, kicsit közelebb húzott magához. Látta a tüzet a szememben. Akartam, hogy megcsókoljon. Kezeimmel átfogtam nyakát és közelebb hajtottam fejem. Ő is közelebb jött, majd összeért az orrunk. Majd lassan közeledett a szája az enyémhez. Már majdnem összetapadt ajka enyémmel. Ekkor elkezdett előttem hadonászni.

- Hahó! Hallasz? – kérdezte. Elkalandoztam. Ezt mind csak én képzeltem? Nem hiszem el. Nem történt meg, ez szánalmas. Ilyeneket gondolok. Miért is gondolom, hogy van esélyem? Attól, hogy elhív randira, vagy mert a fiúkról kérdez, még nem biztos, hogy kellek is neki. Én pedig már beleestem.

- Itt vagyok, csak elkalandoztam, bocsáss meg. Üljünk vissza a többiekhez, oké? – kérdeztem kicsit csalódottan. Bólintott, és derekamnál fogva visszakísért az asztalhoz. Jól éreztük magunk a csajokkal. Láttam, hogy Zayn nagyon rá kattant Bridget-re. Már majdnem a nyakát csókolgatta. Nem kéne ezt tennie a fiúval. Nem hinném, hogy nagyon tetszene neki. Viszont El és Liam nagyon aranyosak voltak. Beszélgettek, semmi más nem volt. Elena nem hagyná. Viszont ha így folytatják, lehet, hogy Liam megúnja. Túlságosan félénk Elena. De majd beszélek vele a holnapi buli előtt. Tényleg, a buli. Be kell vásárolnom arra is. Nah majd elmegyek Louis-szal előtt. Megette lassan mindenki a fagyiját és elindultunk haza. Jobban mondva a többiek. Én maradtam még a hercegemmel, és bevásároltunk a bulira. Mindenféle üdítőt és édességet vettünk holnapra, közben természetesen beszélgettünk is. Kicsit félreérthető szituk is elhangzottak, de nem hiszem, hogy magára vette volna. Legalábbis remélem. Mikor végeztünk, betettem a csomagom a kocsiba és elkezdtünk sétálni észak-kelet felé. Éreztem, hogy néha összeér a kezünk. Kicsit elpirultam. Élveztem, hogy vele lehetek, annyira megértő srác. Csak félek, hogy bele is szeretek és ő nem viszonozza. Láttunk egy parkot és leültünk az egyik padra. Közel ült hozzám.

- Mondd, szereted a rózsát? – kérdezte, mélyen a szemembe nézve.

- Hát, a vöröset igen, de a többit azt csak színes utánzásnak vélem. – mondtam elpirulva. Végigsimította az arcom. Én pedig közelebb hajoltam. Elég közel ahhoz, hogy megcsókoljon.

- Nézd csak, madárka! – mutatott egy verébre. Elkeseredtem. Nem akar megcsókolni? Akkor mire jó ez az egész? Nem értem őt. Elindultunk egy étterem felé, mely nem messze volt a parktól, ahol most tartózkodtunk. Csak 10 perc gyalog. Addig síri csend volt köztünk. Nem szólaltunk meg. Mintha két idegen ment volna egymás mellett. Megérkeztünk. Udvariasan levette rólam a kabátomat. Vagyis nem nevezhető igazán kabátnak, de mindegy, az a lényeg, hogy udvariasan viselkedett. Édes volt. Kihúzta a széket, hogy üljek le. Díjazom az ilyet.

- Mit szeretnél enni?

- Semmit, nem vagyok éhes. – jelentettem ki kicsit szomorkásan.

- Akkor majd én választok valami finomat. – mondta és kacsintott egyet. A kiszolgálás gyors volt, így hamar meg is ehettük a vacsorát.
- Elnézést. – mondtam, és kimentem a mosdóba. A mosdó közös volt férfiakkal, de két ajtóra ágazott szét. Onnan nyílt a férfi és női mosdó. Érdekes volt, nem láttam még ilyet. Kifújtam magam, megigazítottam a hajam és megmostam az arcom. Egyszer csak kezeket éreztem a derekamon. Felnéztem és Louis állt ott mögöttem. Megfordított. Közelebb jött és ezt mondta: -Tudom mi bánt édes, de ne aggódj, megoldom. – és közelebb lépett hozzám..