A buli" 3.fejezet

A buli

Louis közelebb húzott magához. Szorosan ölelt, én pedig tudtam mit akar. Vagyis reméltem. Közelebb hajoltam és vártam, hogy megtegye.

-  Öö..Mira. Te mit csinálsz? – kérdezte Louis meglepetten, mikor látta, hogy még csücsörítek is.

-  Mi? Semmit! Miért, minek látszik? – kérdeztem fülig elpirulva.

- Hát, nem tudom, azért kérdem.

- Azt mondtad, hogy tudod, mi a bajom.

- Igen, ölelésre vágysz és egy jó barátra, aki figyel rád. – mondta széles mosollyal az arcán. Én csak álltam vele szemben tátott szájjal. Ez tényleg ennyire hülye? Hát nem lát a szemétől? Istenem, most nagyon fáj valami középen, a mellemnél. Igen, azt hiszem az a szívem. Hasogatott, és sírni támadt kedvem. Ilyet nem éreztem sosem, még ha elhagytak is a barátaim, vagy épp összevesztem anyával vagy apával. Soha nem éreztem ekkora fájdalmat. Tényleg beleszerettem a szépfiúba. Nem értem, hogy miért nem látja, hogy mi folyik itt. Fogtam a táskámat, és ledobtam a csapra nagy mérgemben, majd egy nagy fintorral elviharzottam a WC-be. Louis nem értette a célzást, nem vágta, hogy nagyon megbántott. Vagy lehet, hogy leesett neki, csak nem értette, hogy mi rosszat mondott. Több, mint negyed óráig voltam a mosdóban kisírt szemekkel. Louis hangját hallottam a wc előtt.

- Mira, jól vagy? Rég bementél. Mit tettem? – kérdezte aggódva.

- Semmi bajom, csak eszembe jutott valami. Semmi baj, majd kimegyek, ülj vissza az asztalhoz kérlek, nemsokára kijövök innen. – mondtam neki kicsit szipogva.  Hallottam, hogy bezárul az ajtó. Kiment. Legalább is reméltem. Kijöttem a toalettből és a tükör előtt megálltam. Az a kevés smink is, ami volt rajtam végigfolyt az arcomon. csodás voltam, mint egy boszorkány körülbelül. Még jó, hogy sosem hagyom otthon a sminkesem, mindig nálam van. Sehová sem megyek nélküle. Megigazítottam az arcomon a pírt, a szemceruzával pontosítottam a vonalat a szememen és a szempillaspirált ismét felvittem. Nagyjából újra csinos voltam. De látszott a szememen, hogy sírtam. Kimentem és leültem Louis-sal szembe. Láttam, hogy nagyon néz, de nem mertem ránézni. Egyszer csak felállt és beült mellém. Megfogta az állam két ujjával és maga felé fordította fejem.

-  Mirella Swam! Többet ezt ne csináld! Sajnálom, ha rosszat mondtam, én azt hittem, hogy örülsz majd egy baráti ölelésnek. Nem akartalak megbántani. Ígérem, többet nem okozom csalódást. – mondta haláli komolysággal és nyomott egy csókot a homlokomra. Én ezzel kicsit megenyhültem és mosolyogtam egyet. – Nem bántanálak soha, ígérem. Nem leszek olyan tapló, mint a többi fiú.

- Kisujj eskü? – kérdeztem felmutatva kisujjam.

- Hogy mi? – kérdezte meglepetten, majd elröhögtem magam.

- Csak vicc volt, nyugi, nem vagyok 5 éves. Nos, hazakísér az úriember? – kérdeztem tőle vidáman.

- Ez csak természetes kisasszony. – mondta mosolyogva azzal kisétáltunk az étteremből.

- Jajj, fizetni ki fog?

- Már megtettem, mikor bent voltál a WC-ben és nem jöttél ki vagy 20 percig. Gondoltam nem volna kedved tovább enni velem.

- Hát, éhesnek nem vagyok éhes, de veled bármit megennék. – mondtam a s szép csillogó szemébe nézve. Láttam, hogy ennek a mondatnak nagyon örült. Visszasétáltunk a kocsikhoz és beültem az enyémbe. Ő csak nézett rám.

- Ez a tied? – kérdezte.

-  Ebbe raktam bele a csomagokat, te sügér. – mondtam nevetve.

- Bakker tényleg. – mosolygott – akkor nem is vihetlek haza?

-  Hát úgy látszik, hogy csak eddig kísérhetsz el.

-  Akkor adok egy nagy pusszancsot és már is megyek. Gondolom neked is van dolgod.

- Nem is tudom, talán rendet kéne raknom holnapra.

-  Jól van, akkor szia drága Mira. – mondta és homlokon csókolt. Miért mindig a homlokom? Arc? Esetleg. Mindegy, majd lesz ez még így se.

Hazaérve ledőltem az ágyra. Joahin jelent meg az ajtómban.

- Mirella, holnap elmegyünk a nagyival egy 2 napos vakációra. Se holnap, se azután nem leszünk. Tarthatsz bulid, de itthonról ne menj el. Ha elmész, úgyis megtudom, és akkor lesz ne mulass! A barátnőid itt alhatnak esetleg, de fiúkról szó sem lehet. Megértettél?

-  Igen Jo, megértettelek. - úgy leoltottam volna, mi az, hogy nekem parancsolgat? Nekem ő senkim. Na mindegy, az a lényeg, hogy elhúznak itthonról, és azt tehetek amit csak akarok. Holnap van a szülinapom, élvezni szeretném azt. Össze is pakoltam gyorsan, hogy ne legyen kupi, és kikészítettem a holnapi ruhám.

Reggel, vagyis inkább délben, nagy álmosan kimásztam az ágyból és bekúsztam a fürdőszobába. Hogy bírtam délig aludni? Sosem volt még ilyen, de hulla is vagyok. Elvégeztem reggeli teendőmet és visszamentem a szobámba. A mai napot csodásnak képzeltem el, hisz eljön a One Direction és Elena is. Ja és ki ne felejtsem Bridget-et. Ő is eljön gondolom, ha már El megígérte, hogy itt lesz. Csengettek. Pizsiben lekecmeregtem az emeletről és kinyitottam az ajtót. Bridget állt előttem, nagy meglepetésemre.

-  Hát te meg mit keresel itt? ÉS hogy találtál ide? – kérdeztem kicsit szégyellve magam, hisz a pizsamámban látott meg, ami kicsit cikis nekem. Odahaza ezért ki is röhögnek.

-  Hát, nagy bajom van. Segítened kell nekem, kérlek. Elena nincs otthon, nem tudom, hogy hova tűnhetett. Mindegy is, majd előkerül. És megadtad a címet, hogy hova jöjjünk este. Úgy jöttem ide. Én ismerem  a járást, nem úgy mint te, könnyen idetalálok. – mondta büszkén.

-  És mit kéne nekem segítenem?

- Először is, reméltem, hogy beengedsz a házba.

- Jajj persze, gyere csak be. Ülj le. Kérsz valamit? Kávé? Kakaó?

- Nem köszi. Nem tudnál eljönni velem ruhát vásárolni? Nem tudok mit felvenni mára. Egyszerűen nincs rucim. Nem régen selejteztem, és nem találok semmi hozzád illőt. De olyan csinos csinos vagy mindig, és én nem jöhetek ide ratyi ruhában. Gondolj bele, mindenki itt lesz szépen felöltözve, én meg mint egy csöves. – mondta szomorúan. Láttam, hogy tényleg így véli.

- Gyere, választunk neked egy ruhát mára, ne pazarold a pénzed. – mondtam megszánva őt. Elvégre a barátnőm vagy lesz vagy nem is tudom mi ő nekem. – Van fent sok cucc, majd csak akad valami.

-  Jajj azt nagyon megköszönném neked. Segítek kipakolni, készülődni, minden. Nem is tudom, hogy hogy háláljam meg.

- Elég lesz az, amiket az előbb felsoroltál. Úgyis el kell egy kis segítő kéz. – felrohantunk a szobámba és kerestünk neki valami csinos csajos rucit. Nem igazán találtunk rá olyat, ami megfelelt volna az elvárásainak. Ám a kezembe akadt egy ruha, amit még sosem láttam azelőtt. Valószínű, hogy mama és Joahin tette ide nekem, hogy ezt vegyem fel. Egy csodaszép váll nélküli rózsaszín ruha. Odaadtam hát, hogy próbálja fel. Mintha rá öntötték volna. Csodaszép volt benne

-  Liam így ha rád néz, már akkor elolvad. – mondtam nevetve.

- Jah, valóban. – mondta komoran fejét lehajtva.

-  Mi a baj?

-  Hát, nem is tudom. Zayn kedves, de valahogy nem az esetem. Inkább Liam kellene, de ő már Elena szívszerelme, nem vehetem el tőle. Nem tudom, hogy mit tegyek. Harry, ő elég érdekes figura, de ő is aranyos. Talán még jobban kedvelem, mint Liam-t. Niall, ő túl rámenős, kíváncsi leszek, hogy mit alkot ma.
- Figyelj, ha nem kell neked, akkor mondd meg neki, mielőtt beléd szeret, vagy örökre megutál. – mondtam neki a jó tanácsot, és megígérte, hogy megfogadja. Úgy vigyorogtam, mint aki jól végezte dolgát. Nem tudom, hogy mire fel.

Gyorsan megcsináltam Bridget haját, olyan szép kontyosra, ő is hasonlóan az enyémet. 

 

(Bridget haja)

(Mirella)

Sminket is szépen felvittük, csodálatosan néztünk ki. Közben persze adtuk a formánkat, nagyon jól összebarátkoztunk. Egyszer csak megcsörrent a telefonja. El volt az.

- El, hol a búbánatban vagy? – kérdezte aggódva.

- Itthon, és te? Nem talállak sehol. – mondta izgatottan.

- Átjöttem Mirához, mert te sehol sem voltál. Mit csináltál? Szabad tudnom? – kérdezte flegmán.

-  Hát, igazából elmentem Zayn-hoz. Hívott, hogy átugrana hozzám, de mondtam, hogy inkább én mennék, ha nem gond. Azt mondta, hogy teljesen jó neki. Szóval, ott voltam a fiúkkal. Jönnek este. – mondta vigyorogva.

-  Hát, akkor jó, majd itt találkozunk szivem, siess ide 6ra. – mondta, majd letette a telefont. Össze-vissza hadonásztunk, azt sem tudtunk, hogy mit hová tegyünk, nemsokára 5 óra és jönnek a vendégek. Igaz, hogy mindenki hatra hivatalos, de általában a barátok előbb jönnek.

Eltelt fél óra, és máris csöngettek. Vajon kik voltak azok? Hát a skacok. Bejöttek az ajtón és máris leheveredtek a kanapéra.

-  Nektek is sziasztok. – mondta Bridget.

-  Sziasztok. Hoztunk piát, iszunk valamit a buli előtt? – kérdezte Zayn Birdget-re kacsintgatva.

-  Én nem kösz. – mondtam lenézően. Louis felsállt és öntött egy felest.

- Koccintsunk! – mondta szép szemeivel az enyémbe nézve. Nem tudtam ellenállni, így lehúztam. Valami erős vodka lehetett, mert kicsit marta a torkom. – Jó sok italt hoztunk, hogy legyen választék. Gondolom ez lesz életed legjobb party-ja.

-  Hát, volt jobb is. – mondtam gúnyosan.

-  Honnan veszed drága Mira. Itt még nem buliztál. Sőt, az One Directionnel még nem party-ztál. – mondta Niall kacagva. – Fergeteges party-t csapunk, nyugi csajszi.

Lassan mindenki megérkezett. Voltunk vagy negyvenen. Nem is tudom, hogy férünk el ennyien. 

(Egy elkapott pillanat a szülinapi buliról)

De látom megoldották az emberek. A háromnegyedét nem is ismerem, de nem baj, láttam, hogy jól érzik magukat. Az volt a lényeg, nem? Én is jól szórakoztam, kicsit be is csiccsentettem.

-  Cicus, odaadhatom az ajándékod? – kérdezte Louis. Láttam rajta, hogy már ő sem józan, picit sem. Megfogta a karomat és felhúzott az emeletre, bevitt a szobámba és bezárta az ajtót. Odafordult hozzám és közelebb jött. – Boldog születésnapot Mira Swam. – megfogta a derekamat és megcsókolt. Végre megtörtént. Olyan volt, mint egy csodás álom. Karomat a nyaka köré fontam, és egyre hevesebben csókoltam. Nem bírtam magammal. Egyre tüzesebb volt a csók, egyre jobban akartam őt, láttam, hogy ő is így érzi. Felugrottam a derekára, körbefontam a lábammal. Odavitt az ágyhoz és lágyan rátett. Nem igazán tett semmit, nem mert kezdeményezni, nem igazán gondolta, hogy én benne lennék egy alkohol szagú smaci partiban. Éreztetnem kellett vele, hogy de még mennyire hogy benne lennék de valami megzavart. Kopogtak.

- Menny el, nem érünk rád! – mondta Louis.

-  Áh, hát itt vagy. Mira veled van? – kérdezte Liam

-  Menny el. – mondta morcosan.

-  Kérlek, fontos ügy.

- Itt vagyok. Megyek. – mondtam, és felhúztam hátul a rucim cipzárját. Louis még nyomott egy csókot, hogy érezzem, hogy visszavár, és hogy siessek.

-  Mi az a fontos? – kérdeztem Liam-től.

-  El eltűnt.

-  Micsoda? – kérdeztem vissza.

- Jól hallottad, elveszett. Nincs a bulin, mindenhol kerestük már. Zayn teljesen kikészült.

-  Bridget? – kérdeztem nyugtalanul.

-  Nem tudom, Niall-el láttam az előbb.